A mai vagyis tegnapi nap (01.19.) élménydús volt. Ízelítőt kaptunk Marokkóból. Az emberek vidámak, integetnek. Mint tavaly is mindehol rendőr, ügyelnek a közbiztonságra. Kiérve a városokból a terepre, a csapatoknál megjelentek az első igazi technikai problémák. Elfáradtak az alkatrészek, és megadták magukat. Mint arról már beszámoltunk, két csapat a vizesárokba rakadt, egyik egy vadi új, alig egy hónap G Mercivel (azt hiszem minden terepjárós álma). És valószínüleg nagy a baj, mert nem indult el. A kora esti orákba találkoztunk Snickeres Teamm-el, akiknek a kuplungja adta fel a szolgálatott, majd bevontattuk Őket Merzougába, elöttünk a Mali Team söprögette az utat. Hajnalba értünk be. Nem tudom ki vontatott már a sivatagba, vagy földes úton, az tudja miről beszélek. :-)).  (7 óra, 300 km!!) És a mi autónk könyebb ezer kilóval :-))). Dehát erről szól, ez benne van a pakliba. Reggelre vagyis majd valamikorra a Sandlanderes fiuk varázsolnak vele valamit, azt mondták, (amit itt, meg Bamakóba is mindenre mondanak): No Problem..

A csapatoknál itt már megjelennek az első kisebb-nagyobb technikai problémák, ha más nem az egyik bukkanó alkalmával, leesik az "üditős" üveg a szönyegre. :-))

Több túrás vagyis kaland kategóriás mondogatja: Ők bizony meg se állnak Bamakóig. Nem buzdítunk senkit erre, meg le se beszélünk. Mi versenybe vagyunk, annak a végéig toljuk.